Közösség

Hamarosan folytatás...

2010.09.28. 04:36 - Hajdú Balázs

Címkék: zene


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

evra 2010.09.30. 06:50:43

A szavam is elakadt ettől a zenétől, teljes két napra. De legalább meghallgattam az egész lemezt...
A szövegéről az egyik kedvenc filmem jutott eszembe. Két testvér közösen szenved csónakbalesetet, ebben ők a hibásak. Az idősebb fiú meghal, a fiatalabb túléli. De az anyja soha nem tudja többet úgy szeretni, mint előtte, nem tud megbocsájtani neki. A fiú úgy érzi, gyűlöli. (Ordinary people, 1980). Egyedül néztem meg egy pici moziban a nyári szünet elején, mert unatkoztam. Aztán még hatszor, egymás utáni napokon. Furcsa élmény, amikor egy film végén nem mennek ki az emberek, csak ülnek tovább... hosszú percekig. Minden nap, mindenki.
Ilyen ez a zene is. Észre se veszed, hogy vége van.
Szeretném azt hinni, hogy minden szülő úgy szereti a gyerekét, ahogy az annak jó. És hogy elfogadja annak, aki valójában, és ezt a gyerek is érzi. Én így szeretném...

Bocs, ez jutott eszembe. Talán nagyon elkalandoztam, csak azt írtam le, amit érzek.

earlyboy 2010.10.05. 09:07:24

Gyönyörű dal. Nem hallottam még hasonlót.
Érdekes.

dorilan 2010.10.09. 15:18:08

Különleges helyen hallgatni ezt a zenét különleges élmény. Itt körülöttem is hasonlóan doboltak az előbb. Vannak dolgok, amik csak úgy egyszerűen szépek. Mint egy ilyen októberi szombat délután.